Surányi György, az MNB (két alkalommal volt) elnöke, egykori államtitkár, a Világbank tanácsadója, jelenleg a Banca Intesa regionális igazgatója volt november 15-i üzleti ebédünk vendége. Az ebédet a Brit Kereskedelmi Kamarával, a Joint Venture Szövetséggel és az Osztrák Nagykövetség Kereskedelmi Osztályával közösen rendeztük. Béres István, kamaránk elnöke mutatta be a vendéget.
Surányit egyébként a legesélysebbek között tartják számon, akik a jövő évben átvehetik az MNB vezetését, miután Járai Zsigmond mandátuma márciusban lejár. Az előadó leszámolt néhány illúzióval, amikor például arról beszélt, hogy "fényévekre vagyunk a fenntartható fejlődéstől". A konvergencia-program célja, hogy rendbe tegye az államháztartást. Ám az, hogy a költségvetésben az állam kiadásainak arányát 2009-re a GDP 51,3 százalékáról 46 %-ra szállítsák le, nem lesz gyerekjáték. Jóllehet a 40 %-os ráta lenne az ideális, ez a csökkentés is sok tízezer ember megélhetését veszélyezteti.
Surányi véleménye szerint az adóemelések elkerülhetetlenek voltak, de egyúttal figyelmeztetett: amennyiben azokat 2-3 évnél hosszabban fenntartják, komolyan veszélyeztetnék a növekedést és a foglalkoztatást. A legfontosabb, hogy a következő években sikerüljön rendet teremteni a gazdaságban. Csak ezt követően (körülbelül 2008-2009-ben) lesz majd időszerű, hogy megteremtsék az Euró bevezetésének előfeltételeit.
Az előadó fikciónak minősítette az elképzelést, amely szerint 800.000 közalkalmazott egynegyedét egyszerűen el lehet bocsátani, hogy így tegyék hatékonyabbá a nagy elosztó rendszereket. A magánszektor azonban nem tud 200.000 embert felszívni, azok munkanélkülisége óriási költségekkel jár. Tankönyvekbe illik a dezinfláció magyar ?újítása?: hagyják gátlástalanul elszabadulni a deficiteket, kétszer olyan gyorsan emelik a reálbéreket, mint a termelékenység, és befagyasztják a gáz, a gyógyszerek és a tömegközlekedés árát. A gondokat még tetézi egy monetáris politika, amely egy harmaddal felértékeli a forintot, miközben összeomlanak a pénzügyi egyensúlyok.
A jövőről szólva rámutatott arra is, hogy Magyarországon egyébként sem fordítanak csillagászati összegeket a közoktatásra és az egészségügyre. Éppen ezért a reformok (amelyek adott esetben diszkreditálhatják ezt a fogalmat) nem szabadítanak fel különösen nagy összegeket, de a reformokat mindenképpen végre kell hajtani, mert az egészségügy és az oktatás hatékonyságának emelése elsőrendű össztársadalmi érdek.